Évente több százmilliárd dollár értékű termés köszönhető a virágokat beporzó rovaroknak, közülük is leginkább a méheknek. Ha ezek az állatok nem szorgoskodnának, nem csupán alma, körte vagy barack nem lenne, hanem például csokoládé sem, hiszen a kakaócserjék termőre fordításához is szükség van a beporzók közreműködésére. A tudósok szerint a virágos növények kilencven százaléka szorul rá részben vagy egészben az állatok általi beporzásra, s az utóbbi ötven évben éppen ezek a termények jutottak meghatározó szerephez a mezőgazdaságban.
A méhek és az agrártermelést segítő egyéb rovarok azonban kipusztulóban vannak, évről évre zuhan a fajok, illetve a hozzájuk tartozó egyedek száma. Miközben a tudósok egy része azon tanakodik, hogy mi okozza az élelmezési válsággal fenyegető tömeges pusztulást, mások pótmegoldásokat fontolgatnak. A próbálkozások egy részének az a célja, hogy robotméhekként működő drónokat építsenek, amelyek hosszabb távon átvehetnék a hús-vér rovarok munkáját. A Harvard Egyetem tudósai másodpercenként 120 szárnycsapásra képes, 84 milligramm súlyú drónokat építettek – azaz könnyebbeket, mint a méhek –, s a tudósok szerint egy évtized múlva a gépeik fontos szerepet játszhatnak a virágok beporzásában.
Azért van szükség még évekre a fejlesztéshez, mert a robotméhek első generációjához tartozó drónok nem kommunikálnak egymással. A valódi hatékonysághoz viszont az kellene, hogy a hatalmas rajokban közlekedő minigépek megosszák egymás között a feladatot. És persze az is, hogy a drónok – hasonlóan a valódi méhekhez – önállóan felismerjék, mely növényfajtákból érdemes virágport gyűjteni, s melyek azok a virágok, amelyeket már meglátogattak a társak, így már nem maradt bennük elég pollen.
Elizabeth Helbling, a fejlesztők egyike szerint a következő évtized második felében más feladatokra is bevethetik majd a műméheket. Például különféle szerencsétlenségek túlélőinek felkutatására, hiszen a miniatűr drónok olyan helyekre is bejutnak, ahova nagyobb társaiknak esélyük sem lenne. A párbeszédnek köszönhetően pedig pillanatok alatt terjedne az információ, hiszen az esetleges túlélőt megtaláló drón azonnal megoszthatja a többivel, hol van a megmentendő személy. Az is lassítja a fejlesztést, hogy az alig látható műméhek, a RoboBeek csak akkor lesznek igazán hatékonyak, ha por- és vízállóvá teszik őket.
Akadnak, akik a nagyobb drónokra esküsznek. A Plan Bee nevű projektben részt vevő amerikai fejlesztők egy okostelefonnal irányítható, 15 centiméter magasságú beporzódrónt építettek. „Nem akartam műméhet készíteni, arra figyeltem, hogy a méhek funkcióit el tudja látni a drón” – mondta Anna Haldewang, a Plan Bee tervezője. A növények fölött repkedő, leginkább fordított virágra emlékeztető, fekete-sárga Plan Bee – a RoboBeevel ellentétben – nem érintkezik közvetlenül a növényekkel. A gép alján lévő lyukakban apró szívómotorok vannak, amelyek előbb begyűjtik, majd szétszórják a polleneket.
Akadnak, akik szerint másfél évtized sem lesz elég a valóban hatékony beporzórobotok kifejlesztéséhez. A borúlátók pedig azt is hozzáteszik, hogy a rovarok sokkal többet tesznek, mint hogy egyszerűen az egyik növényről a másikra átviszik a polleneket. A rovarok ugyanis részt vesznek a talaj szellőztetésében és a szennyeződések eltávolításában is, ezt pedig az eddig megépített minidrónoktól hiába várnánk.
forrás: hvg.hu